A bemutatásra kerülő lakás rendkívül rossz, lelakott már-már elkeserítő állapotban került hozzánk. (De mi ezt a férjemmel szeretjük, mert míg ez a fajta szembesülés másoknak egy trauma, addig nekünk egy lehetőség, feladat, a teremtésre, a kreativitás kiélése. Sosem a konkrét állapot az, ami alapján az adott ingatlan(ok) mellett döntünk, sokkal inkább a bennük rejlő alkotási- és anyagi lehetőség.)

Gyula belvárosában, frekventált helyen elhelyezkedő, viszont negyedik emeleti, erkély nélküli ingatlan, 48 nm alapterülettel. Saját tulajdonú ingatlanról beszélünk, de már a megvásárlás időpontjában a tovább-értékesítés volt a cél, nyilván egy elvárt haszonszerzéssel. Mivel 4. emelet és belváros, feltételezhetően inkább fiatal, esetleg középkorú párok – akár befektetési céllal is – tekinthetők célcsoportnak eladáskor, azaz nekik kellett „címezni” a belső kialakítást. Tudtuk, ahhoz, hogy a 4. emelet vonzó legyen, egy igazán ütős, egyedi, a lokális ingatlanpiacon feltűnést keltő eredménnyel kell előrukkolni.

Első lépésként az előző tulajdonosok által felhalmozott és otthagyott lomokat kellett eltakarítani. A kitisztult terepen kezdtük el először csak elméletben lefektetni, hogy mi és hova kerüljön. Ahhoz, hogy a végső állapot megfelelő és praktikus legyen, már ebben a fázisban pontosításra kerültek a villany-, víz- és szennyvíz kiállások. Szintén ekkor már a bútorok java részének az elhelyezését is megterveztük, hiszen az előbb felsorolt szakipari munkákat csak így lehetett teljességében, utólagos javítások, pótmunkák nélkül kivitelezni. Mivel több helyre gipszkarton megoldások kerültek, ezeket is figyelembe kellett vennünk a tervezés során. Gipszkarton burkolatokkal, dekorációkkal a következő helyiségekben „operáltunk”: konyha, fürdőszoba és előtér teljes plafonja (itt még szigetelés is került a régi és az épített plafon közé); a nappaliban a klíma, valamint a gázkonvektor csövezésének eltakarására, a plafonon körben a ledszalaggal történő hangulatvilágítás fogadására, függönytartó elrejtésére. A hálószobában szintén a plafonon körben a hangulatvilágítás megoldására, függönytartó elrejtésére vettük igénybe a szárazépítés adta dekorációs lehetőséget.

A tervek ismeretében megkezdték a korábban már kipróbált, megbízható szakemberek a tényleges munkákat. Bontás, sitt eltakarítás, majd víz-, szennyvízelvezetés kialakítása. Ezen munkálatokkal közel egyidőben megtörtént a külső nyílászárók cseréje. Ezután jött a gipszkartonozás, közben pedig – amikor tudott haladni – jött a villanyszerelő is. A gipszkartonok zárását követően kezdődhetett a hideg- és melegburkolatok fel-, és lerakása, a WC, mosdó és kád installálása. A legvégén érkezett a festő, aki a korábban általa már lecsiszolt, leglettelt felületnek megadta a végleges rétegrendjét a festéssel és a díszítő jelleggel alkalmazott tapétával. Mivel a belső nyílászárók tokjai megmaradtak és felújításra kerültek, az újonnan készített, modern tagolású ajtólapokat ezután helyezte fel a bútorasztalos, majd színre mázolta azokat a festő. A festést, mázolást követően kerültek fel a szaniterek, elektromos aljzatok, kapcsolók és a lámpatestek.

Egy alapos nagytakarítás után ismét bútorasztalos munkák következtek: a nappaliban a beépített gardrób ajtajainak, szegélyeinek felhelyezése, a készen vásárolt konyhaszekrény beépítése és egyedi kiegészítése, a többi (elsősorban hálószobai és konyha) bútor összeszerelése.

A tervezés, bontás, épületgépészeti munkák, villanyszerelés, külső nyílászárók cseréje, burkolások, klimatizálás, festés munkaszakaszaiban a férjem (építési vállalkozó) irányította a kivitelezési tevékenységet. Ugyanakkor természetesen én is végig ott voltam, folyamatosan figyelemmel kísértem a munkaszakaszokat és konzultáltam a szakemberekkel.

Mégis, valójában ezek után „érkezett el az én időm”

Mivel nem nagy terekről beszélünk, rendkívül fontos volt szem előtt tartani, hogy a falak színe, a burkolatok és a berendezések színvilága világos, helyenként fényes legyen. Ezekkel az „optikai tuningokkal”, jól megválasztott felületekkel sikerült sokkal tágasabb, világosabb, letisztultabb, barátságosabb összhatást elérni.

A fenti munkálatok megvalósítása alatt, a tervek ismeretében folyamatosan gyűjtöttem az ötletadó képeket, információkat, beszerzési forrásokat: belső terekről, burkolatokról, bútorokról, kiegészítőkről. Ha olyan dolgot találtam a neten, üzletben, ami a koncepcióba illett, akkor azt habozás nélkül meg is vásároltam.

A lakás kitakarítását követően, igazából már „csak” oda kellett vinnem a kisebb bútorokat, képeket, lakástextileket, kiegészítőket és úgy elhelyeznem, hogy az a legmegfelelőbb helyre kerüljön.

A világos, pasztell árnyalatú bútorok, burkolatok meghozták a kívánt térnövelő hatást. Az élénk színű (mégsem tolakodó) textilekkel, kiegészítőkkel vittem fiatalos lendületet, életet, pezsgést a lakótérbe.

A végeredmény egy friss, üde hatást keltő, – mint később kiderült – tág célcsoport tetszését elnyerő, kellemes kis „ékszerdoboz” lett, ahova „csak” be kellett költözni.

A befektetett idő, pénz, energia rendkívül gyorsan, mondhatnánk órák alatt megtérült, hiszen a „piacra dobást” követően 2 órán belül telefonált a későbbi tulajdonos, hogy megtalálta álmai lakását! Még alkura sem került sor, sőt ha lett volna még 3-4 hasonlóan berendezett lakásunk, azoknak is lett volna azonnal gazdája.